Kuba, az Antillák királynője és a helyi idegenvezető, Vili története

Kuba a Karib-tenger legnagyobb szigete. Kellemes klíma, azúrkék tenger és pálmafák, egy igazi álom, maga a földi paradicsom. 500 éves gyarmati múlttal rendelkezik, a spanyol gyarmatosítók innen indulva igázták le Dél-Amerikát.

Hatalmas vagyonok keletkeztek a hódításokból, a dohány, a cukor, a rum előállításból, amelynek nagyobb része Európába vándorolt. Később a szeszcsempészetből gazdagodtak meg. Ez a gazdagság és a spanyol kultúra nyomot hagyott lenyűgöző építészetén. Kuba a spanyol európai és az idehurcolt afrikai rabszolgák kultúrájának ötvözete. Később, a XX. század első felében a karibi luxus életérzés és infrastruktúra már amerikai behatás, erre még rájön a napjainkig érezhető szocialista utópia. Havanna a karibi Babilon, az igazi arcát látni, ízlelni és tapintani kell. A málló vakolatok mögött még méltóságukat őrző paloták vannak, amelyek valaha szebb napokat láttak. Kubában az emberek a legcsodálatosabbak, a túlélés mesterei, minden ízében élvezik az életet. Süt a nap, van rum és szamba, másra nincs is szükség!

Kubainak lenni forradalmárt jelent. Mindenki ismeri Fidel Castrót és Che Guevarát, de Vilit is most már egyre többen. Vili volt a csoportunk helyi idegenvezetője, akiről bevallom, azt gondoltam magyar származású és régóta él Kubában, mivel lassan és választékosan beszélt magyarul és nem volt benne latin temperamentum. Ám kiderült, hogy Kubában született és nincsenek magyar gyökerei. Az anyai nagyapja spanyol betelepülő a Kanári-szigetekről. Az apai nagyapja, mivel szerelmi botrányba keveredett, inkább beállt a lázadók közé, és részt vett a második kubai függetlenségi háborúban.

Hogy Vili miért pont magyarul tanult meg? A 70-es évek közepén tolmács és fordító felsőoktatási intézmény nyílt Havannában, ahol 17 nyelvet oktattak, többek között magyart is.

Az érettségi után angolra jelentkezett, de a felvételi bizottság tagjai között volt egy Ildikó nevű magyar hölgy, aki a kubai férjét követte. Ő volt az, aki meggyőzött 30 lelkes fiatalt, hogy tanuljanak magyarul. Így 30-an kezdték és végül 17-en diplomáztak magyar nyelvből. Ebből öten azonnal Debrecenbe kerültek mesterképzésre, és ott lett Guillermo Nunezből Vili. Bevallása szerint ifjúsága legboldogabb éveit Debrecenben töltötte, és az akkori barátságok máig megmaradtak. Kérdeztem, hogy mik a legszebb emlékei a debreceni éveiből. Azt mondta, hogy hosszú haja lehetett és a beat nemzedékhez tartozhatott. Mivel 1979-ben volt a Világ Ifjúsági Találkozó (VIT) Kubában, ezért még népszerűbbek voltak, mindenki Kubáról beszélt.

Megkérdeztem, mi számított neki furcsaságnak hazánkban. Vili azt válaszolta, hogy nagyon zajosnak találta a kocsikat és az azokból kiszűrődő zenét, és furcsának a villamoson a nagy csendet. A korai sötétedés számára nagyon nyomasztó volt, de az emberi kapcsolatok, az egyetem szellemisége és az esti baráti összejövetelek máig benne élnek.

1979-1981 három boldog év után visszatért Kubába, ahol várta a munkahelye, a Minisztertanács tolmács és fordító irodája. Minden hivatalos delegációhoz csak innen küldhettek tolmácsot. Abban az időben élénk kapcsolat volt a két ország között. Állandóan érkeztek orvosi delegációk, képzőművészek, építészmérnökök, mezőgazdasági szakemberek. Szívesen emlékszik Komár Lacira és Katona Klárira is, akiket végigkalauzolt Kubában. Kedvenc helyeik a Tropicana, Varadero és Santiago de Cuba voltak. Kezdetekben öt hivatalos magyar tolmács dolgozott a hivatalban. A rendszerváltás után visszaesett a delegációk száma, és csak két tolmács maradt alkalmazásban.

1999-ben a minisztérium egy csereprogram keretén belül hat hónapos továbbképzésre küldte a budapesti ELTE-re, ahol tovább csiszolhatta nyelvtudását. Nagy várakozással indult erre az útra, nem tudta, mire számíthat, de egy egyetemista barátja segített alkalmazkodni. Szerinte csak az életkörülmények változtak, az emberek nem.

Ezután főleg fordítással foglalkozott. Újabb magyarországi utazása során 2004-től felváltva 1-1 évet dolgozott Kuba magyarországi nagykövetségén kolléganőjével. 2014-ben átkerült a Turisztikai Minisztériumhoz. Azóta idegenvezető, hogy megőrizze a nyelvtudását és bemutathassa szeretett hazáját nekünk.

Tanácsolom, hogy alkoholfogyasztásukat tartsák szinten Kubában. Segít elfeledkezni az otthoni gondokról, segít kordában tartani a gyomorrontást. Szeressék meg a rumot, tréningezzenek: előbb a fehér rummal kezdjék, majd lassan térjenek rá a barna rumra. Közben jöhetnek a koktélok is. Egy mítosz szerint Hemingway a mohitóját a La Bodeguitában, a daiquirit pedig a Floriditában kedvelte a legjobban. És mi kell még a teljes harmóniához? Egy jó szivar! A jó kubai szivar egyszerre a kapitalisták és/vagy a forradalmárok jelképe is.

Ha első kézből szeretnének további történeteket és információkat hallani, akkor irány Kuba: rum, szivar, szamba. Ott találkozunk!

Topozidu Mária