Khinalig - A „tibeti falu” Azerbajdzsán tetején

"Olyan magasan van, hogy még a GPS sem tudja kétszer ugyanazt az adatot mutatni.” - mondják a helyiek és az utazási szakemberek Khinaligról, Azerbajdzsán legmagasabban fekvő falujáról. A Kaukázus főgerincére tekintő település minden idelátogatóból rácsodálkozást, sőt inkább döbbenetet csalogat elő: ilyet nem csak a Himalájában lehet látni? Hogy került ide Tibet egy darabja? – kérdezgetik a legtöbben… Fura, de jogosan!

Elzártságból a reflektorfénybe

Akár 15 évvel ezelőtt is Khinalig volt Azerbajdzsán legtávolabbi és legelzártabb települése. Az ide történő utazás igen komoly előkészületeket igényelt, az elméletileg terepjáróval járható egyetlen földút a hegyomlások következtében sokszor hetekre eltűnt. A falu időtlen-idők óta pásztorkodásból élő lakói (mai lélekszámuk kb. 2.000 fő) szinte teljes mértékig önellátásra rendezkedtek be, nyugalommal viselték hát, ha semmiféle hír nem érkezett Bakuból vagy Qubából, az „alsó világból”. (A falu közigazgatásilag Quba rajonhoz, az ország északkeleti kerületéhez tartozik.) A 2000-es évek elejétől a lassan magára találó azerbajdzsáni turizmus politika „extrém helyszínként” kezdte hirdetni Khinaligot és az oda vezető, felhőkbe kapaszkodó szerpentineket. Csak néhány év kellett hozzá, hogy kialakuljon egy egészen jelentős jármű- és sofőr bázis, s hogy mára egy csapásra reflektorfénybe kerüljön.

5.000 év veszélyeztetett öröksége

Khinalig a Föld egyik legrégebben lakott térsége. Bizonyított, hogy a hajdan volt Kaukázusi-Albánia részeként az ókori Perzsa-birodalom egyik fellegvára volt. 8 ősi temetőjéből számos több-ezer éves lelet került elő. Legrégebbi, ma is álló (és használatban lévő) mecsete Szt. László korából való, az 1090-es évekből…
Az őslakók településüket Ketsh-nek hívják, s önmagukat is így jelölik. Nyelvüket csak itt és a piciny szomszéd faluban, Qalayxudatban értik, összességében kb. ezerhétszázan…
Egy falu, egy nép vagy nemzet, egy nyelv.
S, hogy kik lehetnek az „égből pottyant falu-nemzet” ősei? A nyelvészek a kaukázusi lezgik nyelv dialektusának vélik az eltűnő, erősen veszélyeztetett nyelvet, ami csak az elmúlt 2 évtizedben kapott írott, latin betűs abc-t.

„A tibeti jelleg”

A 2.350 m magasan (persze utasaink GPS berendezései ettől mindig eltérő, s egymástól is különböző magasságokat mutattak…) fekvő erőd-falu igen meredek hegyoldalra települt. Hely híján a lapos tetejű házak egymás fölé épültek. Az egyik ház udvara a másik ház teteje. A település szerkezetét afféle „sasfészkek kanyargó sora”-ként jelölik a szakírók.

A döngölt lapos tetőkről (ami egyben a felső szomszéd teraszudvara) hajmeresztő kilátás nyílik a mélységbe. Talán ezzel és a téli szélviharokkal is magyarázható, hogy a legtöbb ház összeköttetésben áll. Belső ajtók segítségével sétálhatunk át olykor 6-7 családi hajlékon, amelyek sokszor meglepően tágasak és takarosak.

A fátlan környezetben a fűtés ma is a hagyományos módon, szárított tehénlepénnyel történik. Az istálló az ősi elrendezés szerint, a konyha külső falához épül. (Csak hogy a magyar turista tévedésből oda léphessen be, ha még egy csésze teát szeretne kérni…)
Ebben a magasságban az év bármelyik napján eshet a hó vagy tartósan fagyhat. És hát, ha eshet, akkor esik is, és ha fagyhat, akkor fagy is - akár nyáron is.
 

Ökoturizmus és a jeti 

Azerbajdzsán kormányzata a falu megmentése mellett döntött. Igyekeznek támogatni a helyben maradást, új iskola épült, állami feladat a hegyi utak karbantartása és 350 épületet védetté nyilvánítottak. Habár a „kertek alatt” a dagesztáni határ (Oroszország), egyre inkább elfogadott, hogy Khinalig válhat / válik az ország egyik legfontosabb magashegyi ökoturizmus bástyájává.
Nagyszerű gyalogtúrák tehetők a falut minden irányból körbeölelő Központi-Kaukázus csodaszép tájaira.

S a tibeti motívum immár a modern népi legendákban is megjelent (!): egyre több szó esik a 90-es években megpillantott, fehér bundás óriás majomról, a helyi jetiről...

Gőgös Norbert