Írország: whiskey és sör

2019. szeptember vége papíron nem a legjobb hónap meglátogatni a zöld szigetként is emlegetett Írországot, de úgy látszik, az égiek nagyon kegyesek voltak velünk és az 5 napból 4-re nagyon szép időt intéztek nekünk. Egy unalmas, eseménymentes repülés után pontosan szálltunk le a Cork repterén. Kis reptér, nem kellett sokat gyalogolni és a késő délutáni érkezés után, nem egész egy órás transzferrel el is értük a szállodánkat. A vacsora tipikus ír vacsorának számít: „Soup of the day”, azaz napi krémleves, különböző zöldségekből összeturmixolva, főételként Irish stew, azaz ír pörkölt, és természetesen a végére a brownie….

Másnap aztán indultunk felfedezni Cork városát, ahol láttuk a templomokat, angol piacot és a nagyon jó hangulatú belvárosban sétáltunk egyet. Majd az Írország nagyköveteként is ismert Jameson gyárat látogattuk meg. Itt készítik a világban legtöbbet eladott ír whiskeyt. Természetesen a kóstolás sem maradhatott el, ami után már sokkal vidámabban fogadta a csapat az ír kocsmadalokat. Estére a szállásunk már Kilkennyben volt. Ez a nagyon hangulatos városka tele van pubokkal, de a leghíresebb az 1324-ben alapított Kytler’s Inn. Mindenki megkóstolta a híres vörös sört, amit Smithwicknek hívnak.

Másnap már a nyugati partot céloztuk meg, de útközben az Írország Akropoliszának is nevezett királyi, majd érseki székhelyet látogattuk meg: Cashel szikláját. A látogatás a hegytetőn lévő romoknál volt, ahol képet kaptunk többek közt az ír-angol „barátságról” is.

A nap hátralévő részében a természeté volt a főszerep: Moher szikláihoz érve, lenyűgöző látvány fogadott. az 50-70 méter magasságból a függőleges sziklafalak látványa az egyik legtöbbet fotózott látványosság. Ezután a „sziklás földnek” hívott Burren fennsíkon még egy gyors megállót tettünk egy 5000 éves sírnál, majd Cork város közelében volt a szállásuk.

A negyedik napot Galway megismerésével kezdtük. Először a tengerparti sétányon sétáltunk, majd a 60-as években épített katedrálist látogattuk meg, ahol épp egy gail nyelven tartott misébe cseppentünk. Végül a mindig hangulatos sétálóutcában volt szabadidő felfedezni a várost és kicsit átérezni a hangulatát. Délben elindultunk vissza Dublin felé, de útközben az Ír Köztársaság legrégebbi whiskey lepárlójában, Kilbeggan-ban tettünk egy látogatást és hogy megkoronázzuk, még egy kóstolót is kaptunk. Estére Dublinba érve elfoglaltuk a szállást, és akinek kedve volt, még egy ír esten is részt vehetett.

Másnap reggel gyalog nekivágtunk felfedezni az 1000 éves fővárost, Dublint. Megnéztük a több mint 1200 éves kelszi kódexet, a város György korabeli épületeit, több parkot, parlamentet, a spire-nek nevezett, a város 1000 éves „születésnapjára” épített oszlopot, a postát, ahol Írország függetlensége kezdődött, de a mindig pezsgő Temple Bar negyeden is átsétáltunk a dublini vár felé vezető utunkon. Végül záró programként egy 5 whiskeyből álló kóstolón vettünk részt a Whiskey múzeumban. És itt, mintha az égiek azt mondták volna, hogy elég a jó időből, kapjatok egy ízelítőt az igazi ír időjárásból is, elkezdett szakadni, amolyan végeláthatatlan, szomorú és bőrig áztató eső. Végül mindenki visszaért a szállodába és gyors átöltözés után mentünk a repülőtérre, ahol pontosan indult a gépünk és a felhők fölött már az sem zavart, hogy lent még mindig szomorúan esik az eső! Azt hiszem, mindenki kapott egy ízelítőt, hogy milyen Írország! Aki lemaradt, jövőre pótolhatja!

Simay Győző