Írország: whiskey és sör

2019. szeptember vége papíron nem a legjobb hónap meglátogatni a zöld szigetként is emlegetett Írországot, de úgy látszik, az égiek nagyon kegyesek voltak velünk és az 5 napból 4-re nagyon szép időt intéztek nekünk. Egy unalmas, eseménymentes repülés után pontosan szálltunk le a Cork repterén. Kis reptér, nem kellett sokat gyalogolni és a késő délutáni érkezés után, nem egész egy órás transzferrel el is értük a szállodánkat. A vacsora tipikus ír vacsorának számít: „Soup of the day”, azaz napi krémleves, különböző zöldségekből összeturmixolva, főételként Irish stew, azaz ír pörkölt, és természetesen a végére a brownie….

Másnap aztán indultunk felfedezni Cork városát, ahol láttuk a templomokat, angol piacot és a nagyon jó hangulatú belvárosban sétáltunk egyet. Majd az Írország nagyköveteként is ismert Jameson gyárat látogattuk meg. Itt készítik a világban legtöbbet eladott ír whiskeyt. Természetesen a kóstolás sem maradhatott el, ami után már sokkal vidámabban fogadta a csapat az ír kocsmadalokat. Estére a szállásunk már Kilkennyben volt. Ez a nagyon hangulatos városka tele van pubokkal, de a leghíresebb az 1324-ben alapított Kytler’s Inn. Mindenki megkóstolta a híres vörös sört, amit Smithwicknek hívnak.

Másnap már a nyugati partot céloztuk meg, de útközben az Írország Akropoliszának is nevezett királyi, majd érseki székhelyet látogattuk meg: Cashel szikláját. A látogatás a hegytetőn lévő romoknál volt, ahol képet kaptunk többek közt az ír-angol „barátságról” is.

A nap hátralévő részében a természeté volt a főszerep: Moher szikláihoz érve, lenyűgöző látvány fogadott. az 50-70 méter magasságból a függőleges sziklafalak látványa az egyik legtöbbet fotózott látványosság. Ezután a „sziklás földnek” hívott Burren fennsíkon még egy gyors megállót tettünk egy 5000 éves sírnál, majd Cork város közelében volt a szállásuk.

A negyedik napot Galway megismerésével kezdtük. Először a tengerparti sétányon sétáltunk, majd a 60-as években épített katedrálist látogattuk meg, ahol épp egy gail nyelven tartott misébe cseppentünk. Végül a mindig hangulatos sétálóutcában volt szabadidő felfedezni a várost és kicsit átérezni a hangulatát. Délben elindultunk vissza Dublin felé, de útközben az Ír Köztársaság legrégebbi whiskey lepárlójában, Kilbeggan-ban tettünk egy látogatást és hogy megkoronázzuk, még egy kóstolót is kaptunk. Estére Dublinba érve elfoglaltuk a szállást, és akinek kedve volt, még egy ír esten is részt vehetett.

Másnap reggel gyalog nekivágtunk felfedezni az 1000 éves fővárost, Dublint. Megnéztük a több mint 1200 éves kelszi kódexet, a város György korabeli épületeit, több parkot, parlamentet, a spire-nek nevezett, a város 1000 éves „születésnapjára” épített oszlopot, a postát, ahol Írország függetlensége kezdődött, de a mindig pezsgő Temple Bar negyeden is átsétáltunk a dublini vár felé vezető utunkon. Végül záró programként egy 5 whiskeyből álló kóstolón vettünk részt a Whiskey múzeumban. És itt, mintha az égiek azt mondták volna, hogy elég a jó időből, kapjatok egy ízelítőt az igazi ír időjárásból is, elkezdett szakadni, amolyan végeláthatatlan, szomorú és bőrig áztató eső. Végül mindenki visszaért a szállodába és gyors átöltözés után mentünk a repülőtérre, ahol pontosan indult a gépünk és a felhők fölött már az sem zavart, hogy lent még mindig szomorúan esik az eső! Azt hiszem, mindenki kapott egy ízelítőt, hogy milyen Írország! Aki lemaradt, jövőre pótolhatja!

Simay Győző
Képek forrása: canva.com