Grúzia, a Kaukázus egyik gyöngyszeme 2. rész

Az étel összehozza az embereket, bárhonnan származnak.

A bőség szó nem elégséges ahhoz, hogy kifejezze azt az íz- és színkavalkádot, amit a grúz konyhaművészet tár elénk. A tandorban (földbe süllyesztett kemence) sült vékony, frissen tálalt lavash kenyér, a sajtok végtelen választéka, és a hatalmas halmokban tálalt friss fűszernövények a grúz mindennapok részei. A hússal töltött tésztabatyu, a hinkali csábító gőze mellett a saslik füstös illata, a sajtos lepény, a hachapuri és a grúz konyhában népszerű, millióképpen elkészített padlizsán csábítja lakomára az éhes vendégeket.

Itt ráeszmélhetünk arra, hogy milyen változatos termés a dió, és hogy nem csak sütemények tölteléke lehet - ahogy azt mi megszoktuk -, hanem húsételek, mártások és saláták fontos hozzávalója is. A roskadásig megpakolt asztalokon sorakozó csodálatos ételekre díszként szórt gránátalmaszemek, rubinkövekként csillannak meg az illatos, fűszeres fogásokon.

Isten megteremtette Grúziát, Grúzia pedig a bort!

Számos régészeti kutatás bizonyítja, hogy a borkultúra hajnalában, tehát minegy hétezer évvel ezelőtt már folytattak szőlészeti tevékenységet az ország területén. Grúzia számos méltán híres szőlővidékkel büszkélkedhet, ahol mintegy 400 különböző szőlőfajta terem meg. A szüretelési folyamat során nagy hangsúlyt fektetnek a legszebb gyümölcsök kiválogatásra, melynek eredményeképp az ország számos kiemelkedő minőségű, nemzetközi elismerésben részesült borral teheti élvezetessé az itt töltött estéket.

Bár a grúz borászatok kénytelenek lépést tartani a modern kor borkészítési eljárásaival, azonban a hagyományokat tisztelve néhány helyen fellelhetők az európai szájíznek kissé szokatlan, az ún. kvevri borok, melyeket egy földbe süllyesztett agyagedényben készítenek. A grúz szőlő nemcsak borral, hanem csacsa-val (azaz a grúz pálinkával), illetve konyakkal is megajándékozza a testesebb ízek kedvelőit. Az italok elfogyasztásának színvonaláról a grúz vendégségek főszereplője, a tamada, amolyan ceremóniamester gondoskodik, aki hosszabb-rövidebb pohárköszöntőkkel szórakoztatja a vendégeket.

A tánc a kaukázusi identitás kifejezése a grúz kultúrában.

Grúziában nincs étkezés tánc nélkül! A nemzeti büszkeség jól látható a táncosok arcán: egytől egyig, nemtől és korosztálytól függetlenül mosolyogva, hihetetlen energiával adják elő néptáncaikat, amelyekben a férfiak akrobatákat megszégyenítő módon ugranak hihetetlen magasságokba, miközben a nők apró, kecses lépésekkel, szinte siklanak a parketten.

Néma méltósággal, fenséges nyugalommal.

Tbilisziből egy háromórás buszos utazás vezet a Gergeti faluban található Szentháromság templomhoz. A hosszú út senkinek ne szegje kedvét, mivel a látvány garantáltan kárpótol mindenért. A csodálatos kaukázusi hegyeken át, a kereszthágón áthaladva megérkezünk a festői Khazbeki faluba. Innen kisebb járművekkel lehet nekivágni a hajtűkanyarokkal cifrázott 20 perces útnak, amely a templomhoz visz bennünket.

A több mint 2000 méteres magasságban álló épület, amelyet a 14. században építettek, nemcsak turista látványosság, hanem a helyiek fontos zarándokhelye is. A templom mellett magasba nyúló Kazbek hegyet, ahol a mitológia szerint Prométeusz töltötte az istenek által kiszabott büntetését, a legtöbb látogató némán csodálja, hiszen szavakkal nehéz lenne kifejezni azt a tekintélyt parancsoló látványt, amit a több, mint 5000 méter magas hófödte hegycsúcs nyújt.

Vardzia kétségtelenül Grúzia legfigyelemreméltóbb barlangvárosa. Megépítését a 12. században III. György grúz király rendelte el az Erusheli hegyen. Fénykorát lánya, Nagy Szent Tamara uralkodása idején érte el a város, amikor csaknem hatezer helyiségből állt, melyek között számos borospince, kápolna és kolostor is helyt kapott. A művészeteknek és az irodalomnak nagy szerepe volt Vardzia városában. Többek között itt született meg a Sota Rusztaveli középkori költő, „A párducbőrös lovag" című műve, amely Grúzia nemzeti eposza. Az egykori virágzásnak egy földrengés vetett véget, amely a falak 70%-át elpusztította és elnéptelenítette a várost, amely ennek ellenére a mai napig a hívők fontos úticélja.

Tapasztalatból mondhatom, hogy számtalan grúziai utazásom ellenére az ország még mindig rejteget számomra is kellemes meglepetéseket. Ezért is merem ajánlani, hogy legalább egyszer mindenkinek látnia kell ezt az országot.

Meskó Mariann