Grúzia, a Kaukázus egyik gyöngyszeme 1. rész

A legenda szerint Isten megőrzött egy helyet magának a Fekete-tenger közelében, hogy gyönyörködhessen annak szépségében. Ezt a helyet végül köszönetképpen a grúzoknak ajándékozta, mert meghívták őt az ünnepségeikre. Nemzeti mottójuk, miszerint „Az erő az egységből fakad” kiválóan tükrözi a számos megszállást és fegyveres konfliktust elszenvedett grúz nép erejét és méltóságát és teszi ezen apró országot naggyá kultúrája, hagyományai, természeti kincsei és a modern korral történő adaptálása révén. Grúzia kétségtelenül a gazdag múlt és a színes jelen páratlan egyvelege. Az idelátogatók egy kulturálisan gazdag, nehéz múlttal rendelkező nemzetet ismerhetnek meg, akiknek végtelen vendégszeretete egy felejthetetlen élményt nyújt a festői Kaukázus ölelésében.

Tbiliszi, Te csodás!

A főváros, és egyben Grúzia legnagyobb városa, Tbiliszi egy erőd-városként jött létre az ötödik században. Számos híres ember dicsérte írásaiban, úgy mint Lev Tolsztoj vagy Alexandre Dumas. Mivel a város Európa és Ázsia „stratégiai” kereszteződésén fekszik, számos támadás érte a történelem során: perzsa, bizánci, arab, török, mongol és bolsevik. Ám egyikük se volt képes megtörni e kitartó és energikus nép szellemét, és Tbiliszi egy több mint egymillió lakossal rendelkező multikulturális metropolisszá nőtte ki magát, ahol több mint száz különböző etnikum él egymás mellett békében. Tbiliszi utcái járva megismerkedhetünk a klasszikus és a modern építészet csodás harmóniájával.

A modern, futurisztikus Béke Hídja eleinte borzolta a konzervatív grúzok kedélyeit, de mára Tbiliszi egyik szimbólumává vált és átkelve rajta könnyen az óvárosba jutunk. A város fölé emelkedő Narikala erőd alatt találhatók a 12. században épült fürdők. A grúz mondavilág szerint, amikor Vakhtang Gorgaszali király a mai Tbiliszi területén vadászott a sólymával, az megtámadott egy madarat. A támadásban mindkét madár megsérült, és egy forró termálvizes forrásba zuhantak, ahol elpusztultak. Kedvenc madara emlékére a király elrendelte egy város megépítését a területen. Innen ered Tbiliszi neve, melynek jelentése: meleg hely, amely a terület számos melegvizes forrására utal. Alexander Puskin a következőképp számolt be a grúz fürdőben szerzett élményeiről: „Soha korábban nem láttam sem Oroszországban, sem Törökországban olyat, ami felülmúlhatná a csodálatos tiflisi (Tbiliszi akkor használatos orosz neve) fürdőket.”

A fürdőktől nem messze található épületek, az ország nyitott felfogását mutatják be. Bár az ország több mint 80%-a grúz ortodox egyház tagja, a lakosság egy része egyéb vallásokat gyakorol. Egy kerületen belül található meg a Dzsumah, az egyetlen olyan mecset a világon, ahol szunniták és síiták együtt imádkoznak, az eklektikus Nagy Zsinagóga, az örmény híveket váró Szent György katedrális, illetve a Szent Péter és Pál katedrális a római katolikus hívek részére.

A Narikala erőd Tbiliszi ősi szimbóluma, ahova könnyen eljuthatunk a kabinos felvonó (avagy: lanovka) segítségével. Az erőd falainál állva magasodik a város fölé a Kartlis Deda, Grúzia Anyjának a szobra, melyet a város megalapításának 1500-ik évfordulójára emeltek. Egyik kezében egy kardot tart, amely az ország függetlenségéért vívott harcokat szimbolizálja, másik kezében pedig egy tálkát tart, amelyből borral kínálja a kedves vendégeket.

Az erődítményen állva elénk tárul a csodálatos grúz főváros és akaratlanul megakad a szemünk a Szameba(a grúz ortodox egyház fő katedrálisa) hatalmas arany kupoláin. A templom tudatosan olyan helyre épült, hogy a város bármelyik pontjáról látható legyen, és amikor lenyugszik a nap, a pompázatos díszkivilágítás gondoskodik arról, hogy a fenséges látványát éjszaka se hiányoljuk.

Grúzia, a kereszténység keleti bástyája

A Jvari kolostor Mtcheta városában, mintegy 25 km-re Tbilisztitől található. Az építmény jó példa a karakteres grúz építészet és a természet harmonikus kapcsolatára. A legenda szerint Szent Nino, aki az Ibériai Királyság (a mai Grúzia) területén hirdette a kereszténységet, egy szőlőtőkéből készített keresztet állított a Jvari hegyre (innen ered a neve, melynek jelentése: kereszt), melyre később a ma is működő templom épült. A templomból fantasztikus kilátás nyílik a Kura és Aragvi folyókra.

Mtcheta, az Ibériai Királyság egykori fővárosa mintegy 1600 évvel ezelőtt III. Mirian király uralma alatt állt, aki Szent Nino hatására áttért a keresztény vallásra, amikor a gyógyíthatatlannak vélt betegséggel küzdő felesége, Nana királynő, a keresztény hit erejével meggyógyult. Ekkor elrendelte a Svetitskhoveli székesegyház megépítését és a keresztény vallás gyakorlását a birodalomban.

A grúzok úgy tartják, hogy az épület Jézus köpenyére épült, melyből egy ciprusfa nőtt ki, és amelyből a templom hét tartóoszlopa készült. E mesés épület évszázadokon át szolgált királyok temetkezéséi helyéül és méltó helyet foglal el az UNESCO kulturális örökségei között.

A Svetitskhoveli székesegyház különlegessége, hogy vallási építmény létére zodiákus jelek is díszítik, illetve számos híres freskó és ikon mellett itt található meg az ún. „Kacsintó Jézus” is, amelynek érdekessége az, hogy a képet nézve nem tudjuk eldönteni, hogy Jézus szeme nyitva vagy csukva van-e.

Meskó Mariann