Baku hófehér csodája

Azerbajdzsán fővárosát, Bakut számtalan elismerő jelzővel illetik. Nevezik például „a Kaukázus gyöngyszemének” és „a Kaszpi Dubajnak” is. És tényleg! Az utóbbi években olyan rohamos fejlődésen esett át, hogy néha még a sűrűn odalátogató idegenvezető sem hisz a szemének. Gomba módra szaporodnak a modern épületek a városban, egyik különlegesebb, mint a másik. Még a „hétköznapi” lakóházak is annyira érdekesek, hogy az utazó alig hiszi el, hogy ezek nem szállodák vagy más, kiemelt jelentőségű épületek.

Ám az összes közül is kiemelkedik egy szikrázóan fehér csoda: a Hejdar Alijev központ.

Nevét az ország harmadik elnökéről kapta, aki egy szívinfarktuson túl, már 70 évesen, a szavazatok 98,8%-ával került a széthúzással sújtott, polgárháború szélén álló ország élére, amely akkoriban éppen súlyos veszteségeket szenvedett el az Örményországgal vívott első háborúban. 10 éves kormányzása alatt tűzszünetet ért el, stabilizálta az országot, megalapította az ombudsman intézményét, eltörölte a halálbüntetést, megreformálta a mezőgazdaságot, felvette a kapcsolatot az ENSZ-szel, együttműködési megállapodást írt alá az Európai Unióval, s nem utolsó sorban az évszázad olajüzletének nyélbe ütésével megalapozta az ország jövőjét, jólétét. Halála után fia, a jelenlegi elnök emléket szeretett volna állítani édesapjának ezzel a központtal, ezért 2007-ben nemzetközi építészeti pályázatot írt ki.

A pályázatot az évszázad egyik legkülönlegesebb és legkiemelkedőbb, extravagáns és termékeny építésze, Zaha Hadid nyerte el. A bagdadi származású, Bejrútban született, de brit állampolgárságú és ott iskolázott hölgy híres munkái közé tartozik például a cardiffi operaház, a vízi sportok 2012-es londoni olimpiára készült központja, a pekingi repülőtér, a BMW központi épülete Németországban, Zajed Sejk hídja Abu Dhabiban, a római MAXXI Múzeum, az antwerpeni kikötőház, a kantoni operaház és számtalan más épület világszerte. Pályája kezdetén alkotásait még éles szögű formák jellemezték, a későieket viszont már az ívek uralják.

A bakui központhoz mindenben szabad kezet és korlátlan pénzügyi keretet kapott. Mivel ez minden építész álma, hálából csodát akart alkotni. Sikerült is! Alkotói lázban égett, a fejében csak úgy cikáztak a különféle elképzelések, mégis úgy érezte, egyik sem az igazi. Ilyenkor örök recept, hogy az ember lépjen ki az adott helyzetből és foglalkozzon valami teljesen mással, hogy elterelje a gondolatait. Hadid filmeket nézett és könyveket olvasott. Nagyon szerette az amerikai filmezés aranykorát, kedvencei közé tartozott Marilyn Monroe. Egy albumot lapozgatva akadt meg a szeme az már ezerszer látott, világhírű képen, amelyen a művésznő ruháját fellibbenti a metró levegője, formás lábait megmutatva. Ebben a pillanatban megvolt az ihlet! Az amúgy igen szűkszavú, rendkívül lényegre törő és határozott építésznő jóval később, szűk baráti körben mesélte el, honnan pattant ki az ötlet.

Ha az 57.500 m2 területű épületkomplexumot egy bizonyos szögből nézzük, valóban egy libbenő fehér szoknyára emlékeztet. Más szemszögből viszont egy cápa kopoltyújára vagy egy hatalmas mexikói sombreróra.

Nincs egyetlen egyenes vonal sem ebben a kívül-belül ragyogóan hófehér épületben, lágy hullámaival belesimul a táj természetes topográfiájába. Minden hajlítás egy-egy funkciót burkol be, mégis az összes funkciót egyetlen összefüggő felület hajtásai képviselik. Ez a hullámzó, folyékony forma lehetőséget ad a különböző kulturális terek összekapcsolására, ugyanakkor minden egyes elemének saját, önálló identitást biztosít. Belül pedig ahogyan hajlik, úgy vékonyul el a falvastagság, ezzel alkot igen sajátos belső tájképet. Csupa hullám, mint a víz vagy a zene. A nyolcemeletes központ egy 1000 férőhelyes előadóteremnek, időszakos kiállítási tereknek, konferenciaközpontnak, műhelyeknek és egy múzeumnak ad helyet. Andy Warhol, Duane Hanson, George Segal és Robert Graham művei is láthatók itt. Koncerttermének akusztikája hihetetlen, csúcstechnológiájú, koncertezett itt már a Bécsi Strauss Fesztiválzenekar is, de nem marad el ettől az ámulattól a népi hangszereket megszólaltató és népviseleteket bemutató kiállítás sem. A névadó államfő életútján interaktív tárlat vezet végig.

Ám a hófehér tortán a hófehér hab mégis a főlépcső. Igen, nem más, mint egy lépcső, amelyen az ihletet adó színésznő maga is szívesen lépkedett volna felfelé ikonikussá vált ruhájában. Bizony: fel, csak fel, de lefelé már nem! Miért? Lássuk a képen:

Kép forrása: global-geography.org

Ezen a lépcsőn óvatosan, lassan, csak előre tekintve szabad felkapaszkodni. Szokatlan kérés ez egy idegenvezetőtől, de a lépcső felső részén már mindenki érzi, hogy mozog az egész. Amint felérünk a tetejére, újabb kérés: nagyon lassan, mint egy lassított felvételen, forduljunk meg, és óvatosan nézzünk vissza a lépcsőre. Na, de hova tűnt? Volt, nincs! Csak egy hófehér csúszdát látunk magunk mögött.

A mintegy 250 millió dollárból megvalósult, 74 m magas épület egy elvarázsolt palota. A Discovery tévécsatorna és a Science tudományos csatorna is bemutatta az „Extrém mérnöki tudomány” című sorozatban. Ezt látni kell kívül-belül!

2014-ben a központ elnyerte a Múzeumtervek 2014. évi díját, és ezzel Zaha Hadid lett az első nő, aki fődíjat nyert ezen a versenyen.

Maga Baku is megér egy „misét”, de már csupán ezért az épületért is érdemes ide látogatni. Fedezzük fel együtt ezt a dinamikus várost, ahol valami hihetetlen harmóniában keverednek a múlt, jelen és jövő épületei. Az ország vezetőinek nem csak pénzük, hanem ízlésük is van, ami a mai világban sajnos nagyon kevés helyről mondható el.

Engedjék meg,  hogy meghívjam Önöket egy felejthetetlen közös utazásra!

Meskó Mariann