Az óriáspandáktól az Avatar hegyekig - 2. rész

A Főnix városa

Útitársaink csak Disneylandnek hívták Fenghuangot, Hunan tartomány ősi városát, nekem nagyon a szívemhez nőtt a folyóparti, fából épült ősi városka. A város fölé magasodó hegyek mélyzöldje, a Tuo Jiang folyón átívelő hidak látványa feledhetetlen. A gyerekek a sekély folyóban fürödtek, a gyalogoshidakon turisták egyensúlyoztak a víz fölött, az utcákon gyümölcsárusok kínálták egzotikus portékájukat. Az egész város olyan, mint egy középkori film díszlete, ahol a turisták a szereplők, és korhű jelmezekben róják a kilométereket (szinte minden sarkon volt egy jelmezkölcsönző).

Az egyik utca minden balkonjáról száradó lepedők lógtak, máshol gombócárusok kiülős helyei hívogatták az arra járót. A folyó partján laktunk, kilátással a legszebb részre. Nappal jó választás volt, este viszont hirtelen megtelt a város, mindenhonnan hangos zene üvöltött, a folyóparton moccanni nem lehetett a turistáktól. A hangzavarban egy DJ hangja volt a legviccesebb, aki az üres bárban Everybody hands up! üvöltéssel hergelte nem létező vendégeit.

A várostól pár kilométerre áll a kínai nagy fal Ming-dinasztia alatt épült, alig ismert déli szakasza, amit Mao Nagy Falnak is hívnak. A fal szerény kistestvére a Peking közelében megismertnek, alig 3 méter széles. Turista viszont nem sok volt rajta, árus is csak egy néni, akitől vizet vettünk a 40 fokos hőségben.

Zhangjiaje és az Avatar hegyek

Amióta a mozikban bemutatták az Avatart, szerettem volna megnézni azokat a hegyeket, amiről Cameron mintázta filmjének hátterét. Négy és fél óra buszozás és két óra taxi (plusz egy eltévedés) után érkeztünk Wulingyuan mellé, egy pici faluban lévő, családi fenntartású hotelbe (egyébként már épül a vasút, hamarosan pár óra alatt elérhető lesz a nemzeti park a nagyobb városokból).

Csodálatos látvány fogadott, óriási mészkőszikla magasodott a piciny faház fölé, csúcsa néha felhőbe veszett. Négy nemzeti park van a közelben, mint később kiderült, érdemes négy napot szánni a megismerésükre.

Zhangjiaje a legek városa. Itt van a világ leghosszabb pályájú libegője, a legnagyobb kapacitású és leggyorsabb üveglift (Bailong felvonó – 330 m), a legmagasabban haladó üvegsétány, a világ legrégibb hídja és a legnagyobb üveghíd. Mindent nem lehet megnézni 3-4 napban, a Hallelujah hegyeket viszont mindenképpen látni kell (egész napos program)! A zhangjiajei Nemzeti Erdő Parkban nagyjából 3000 óriási kvarcit homokkő oszlop nyúlik az egekbe, van, amelyik 1000 méter magas!
A park kiemelt látványosságai közé tartozik két természetes kőhíd, az egyik a Xianrenqias („Halhatatlanok hídja”), 100 méter magasan fekszik, és a 26 méteres hosszával egészen elképesztő látványt nyújt. A másik neves híd a Tianqiashengkong, magyarul a „Híd az égen”, ez jóval nagyobb a maga 40 méteres hosszával és 357 méteres magasságával.

Mivel kevés időnk volt, második nagy kirándulásnak a Grand Canyont és az üveghidat választottuk. Rossz döntés volt. A kanyon csodálatos, az üveghíd viszont bóvli. A Shanghai Torony sky hídja vagy Tbiliszi üveghídja sokkal egyedibb. Talán nem véletlen, hogy csak telefonnal lehet fotózni a hidat, kevésbé feltűnő, hogy igazából fémhíd, ami némi üveget is tartalmaz…
A Tianmen-hegy (Mennyország Kapuja-hegy) jobb választás lett volna. 7,5 kilométeres libegő visz fel a hegytetőre, ahonnan 999 lépcsőn érhetjük el a Mennyek Kapuját. 2016-ban adták át azt az üvegsétányt, ami a hegy legszebb panorámáját kínálja.
Jó lett volna egy plusznap a 10 Mérföld Galéria nevű hegyvonulatra is. Sőt, akár egy hetet is el tudtam volna tölteni a fantasztikus hegyvonulatok és karsztformák között. Legközelebb a Sárga-hegység (Huangshan) vagy Tibet fennsíkjai következnek...

Nevezetességek

A nevezetességekhez általában egynapos belépőt lehet venni (Zhangjiaje kivétel, itt négy napra érvényes a 250 jüanos jegy, az üveghídra nem érvényes!). A belépők általában nem olcsók, sokszor helyi közlekedési eszközökkel (felvonó, kisbusz stb.) vannak kombinálva. Miután a nevezetességek viszonylag korán zárnak (5-6 körül), és a távolságok nagyok, egy látnivaló per nap a reális cél.

Helyi közlekedés

A helyi közlekedés nagy részét vonattal intéztük. Mivel csak indulás előtt egy hónappal lehet jegyet venni, és kínai bankkártya nélkül nem boldogulunk, most is a www.china-train-ticket.com oldalon foglaltam a jegyeket, majd a kapott kóddal Chengduban a pályaudvaron átvettük azokat. (Fontos, hogy foglalásnál nem szabad eltéveszteni az útlevélszámokat, mert csak útlevélre adják ki a jegyeket, a vízum száma viszont nem kell a foglaláshoz!)

A szuperexpresszek fantasztikusak, óriási távokat tettünk meg pár óra alatt, az ár pedig európai szemmel nevetséges. A buszjegyeket nem lehet online megvenni, érdemes indulás előtt legalább egy nappal beszerezni.
A taxik korrektek, jóval a magyar árak alatt dolgoznak, de egy 100-150 kilométeres fuvarnál így is lehet 15-16 000 forintos számla. A helyi buszok és a metró nagyon olcsó (1-5 jüan).

Szállás

Dél-Kína nyugati része olcsóbb, mint Peking vagy Kanton. 15 éjszaka szállás kevesebb mint 1000 dollárból jött ki két főre. A nagy szállodákban jó a wifi, a kicsikben akadozik. A Google és Facebook sehol sem érhető el (a Fraiser Suits Chengdu volt az egyetlen kivétel), érdemes VPN szoftvert telepíteni a telefonra. A reggeli minősége változó, általában leves és valamiféle gombóc mindenhol volt, a nagyobb hotelek nyugati stílusú fogásokat is kínáltak.

A kisebb szállásokon a recepción sem beszéltek angolul (Lijiang és Fenhuang), de telefonos fordítással el lehetett boldogulni. A családi hotelek nem fogadnak el bankkártyát, csak készpénzzel tudtunk fizetni (Alipay vagy Wechat lehetett volna opció, ha van ilyenünk). Depozitot csak a nagy szállodák kértek, készpénzletétként dollárt fogadtak el. Légkondi mindenhol volt, a személyzet kedves, a tisztasággal sem volt semmi gond.

Klíma

A szubtrópusi monszun idején utaztunk augusztusban, de csak két programot kellett módosítani félnapos eső miatt. Általában este és éjszaka esett, délelőtt már sütött a nap. Fenghuangban és a hegyek között közel negyven fok volt, napos, száraz idő. A legideálisabb időpont az utazásra a késő tavasz vagy az ősz. Így elkerülhetjük a helyi tömegáradatot is.

Cikk és fotók: Posztós János