Akko, egy földalatti város titka

Akko, a Földközi–tenger partján fekvő kikötőváros évszázadokon keresztül a keresztesek erőssége, büszkesége és fő kikötője volt. Majd a történelem viharai következtében változtak a birtokosok, változott a világ és az ősi lovagvárat elborította a rom, törmelék, hulladék és csak egy földhalom maradt belőle, jelezve hol állt az egykori erősség. Mondhatnánk a feledés homálya takarta, de ennél sokkal több. Több mint 10 méter rom, föld és törmelék alatt aludta évszázados álmát az egykori vár.

Az egykori lovagteremben és az ebédlőben már nem hangzott fel többé a lovagok és személyzet zaja, az étkezések, mulatozások vidám zsongása. Minden a feledésé lett. A romok felett az Ottomán Birodalom részeként élte akkor mindennapjait. A zöld kupolás Al Jazzar mecset, a bazár és a törökfürdő közelében senki sem gondolta, hogy micsoda épületek és kincsek fekszenek a romok alatt. Akko a föld felett és a föld alatt is látványosságok tárházát kínálja.  Az első feltárások az 1990-es években kezdődtek.  A feltáró régész, Eliezer Stern izraeli régész szerint „Ez az izraeli Pompeji, egy komplett város” amely ott rejtőzködött a romok alatt.

Akko óvárosa 2001-ben elsőként került fel az UNESCO Világörökségi listájára. Az ispotályos lovagok, másnéven johanniták által épített vár, erődítmény a középkori várépítészet egyik kiemelkedő erőssége volt. Mit láthatunk? Belépve a várba, a „földalatti városba”, rögtön feltűnnek a méretek, hogy abból a korból, amikor épült, Európában nem sok hasonló méretű épületkomplexum létezett. Vastag, erős falak, oszlopok, boltíves és csúcsíves termek, valóban egy város a föld alatt. A refektórium, az egykori ebédlőterem és a lovagterem kora legnagyobbjának számított. Az installációk és a modern eszközök szinte elénk varázsolják az egykori világot.

A falakon látni lehet az egykori látogatók firkáit, kézjegyeit és rajzait. A valaha volt üzletek helyén ma is találunk boltokat és bemutató helyeket. A lovagteremben szinte érezni, hallani lehet az egykori zsivajt, a lovagok mulatozásának zaját, a nyüzsgést. Ha valaki kuriózumra is vágyik, a régi illemhelyek is megmaradtak, rá lehet csodálkozni a középkori vízöblítéses WC-kre. Végezetül egy vár vagy egy erősség mit sem ér titkos alagút nélkül, ez itt is megtalálható. A titkos alagúton keresztül úgy juthatunk el az erőd egyik végéből a másikba, mint ahogy egyik pillanatról a másikra belecsöppentünk a keresztesek világába. A napfényre jutva káprázik a szemünk, szinte úgy érezzük, hogy évszázadokat utazva jutottunk ismét a mai korba a középkor homályos, de különleges világából.  

 Rokolya Péter