A szecessziós negyed Rigában

Rigát gyakran nevezik Európa szecessziós fővárosának, hiszen nincs még egy olyan hely Európában, ahol ilyen tekintélyes számban és ilyen nagy arányban fordulnának elő Art Nouveau (Jugendstil) épületek. Az épületek felsőbb szintjeit gyakran virág- és állatmotívumok, esetenként groteszk emberalakok, meztelen testek, rémisztő szörnyek díszítik, és minden épületnek megvan a maga üzenete. Lettország fővárosa nem a hangulatos óváros, a világhírű templomi orgona vagy a fekete balzsam miatt került fel a Világörökség listájára, hanem éppen egyedülálló szecessziós negyede miatt.

A szecesszió a 19-20. század fordulójának jellegzetes művészeti irányzata. A stílus leghíresebb képviselője talán a spanyol Antoni Gaudi volt, de még nála is több épületet tervezett a rigai szecesszió legkiemelkedőbb alakja, Mikhail Eisenstein.

A történet érdekessége, hogy Mihail Eisenstein magas rangú állami tanácsos volt és az építészet csak a hobbija volt. Az a kerület, ahol az épületeit meg lehet tekinteni, csak valamivel több, mint 100 éve létezik. Akkor döntöttek úgy, hogy a tehetős rigai polgárok igényeinek kielégítésére több emeletes házakkal modern lakónegyedet alakítanak ki. Egy gazdag rigai ügyvéd, egyben az új kerület befektetési vállalkozója felkérte barátját, Eisensteint néhány épület tervezésére. Bár sikeres volt a szakmájában, mégis a hobbija hozta meg számára a hírnevet. Különleges művészi tehetség volt, aki csak a tökéletessel volt elégedett. Köztudott volt, hogy sokat járt színházba, rajongott az operáért és irodalomért, ezért homlokzatán sokan próbálták felfedezni az opera akkori neves díváit.

Mindezek ellenére hamar véget ért az építészi karrierje, amely viharos magánéletére vezethető vissza. Fiatalabb korában egy kereskedő lányát szerette volna feleségül venni, de annak apja nem látott benne fényes jövőképet, ezáltal a házasság meghiúsult. Így aztán a rokonok találtak neki egy feleséget, aki szintén másba volt szerelmes. Eisenstein magánéleti problémái a városi polgárainak állandó témája volt. Magánéletének legviharosabb időszakában keletkeztek szomorú, dühös arcokkal díszített épületei. Nem véletlenül mondják, hogy Eisenstein épületei szinte kivétel nélkül sírnak: egymást érik a szomorú, dühös esetleg kiabáló alakok.

A pár végül elvált, de ezzel Eisenstein művészi ambíciója is elszállt. Továbbra is érkeztek a megrendelések a gazdag befektetőktől, de soha többet nem tervezett épületeket. Riga gazdag polgárai pedig lelkesen foglalták el a szebbnél szebb lakásokat. Többek között neki köszönhetően a kerület ma Riga építészeti gyöngyszeme, a város pedig a Világörökség része.

Simigh Ágnes
Képek forrása: canva.com