A legelőről a Time Magazinig - egy pásztorfiú és az amerikai álom

Kép forrása: https://www.delish.com

Jöjjön egy történet az amerikai álomról! Az Egyesült Államokban minden utamon van egy pont, amikor egy doboz joghurttal a kezemben jelenek meg a városnéző buszon. Az USA-ban ismertem meg Hamdi Ulukaya történetét, aki a tökéletes amerikai álmot testesíti meg. Önerőből, egyetlen jó ötletre alapozva, hihetetlen kitartással alapozta meg vállalkozását. Sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a keleti szívósságot a nyugaton tanult céltudatossággal és a „minden lehetséges, csak akarni kell” hozzáállással ötvözte. A törökországi kurd családból származó Hamdi Ulukaya angol nyelvet tanulni ment az Egyesült Államokba, ahol minden komolyabb tapasztalat nélkül megvett egy kis tejfeldolgozó üzemet. Tíz évvel később a Chobani lett az USA joghurtpiacán a legkeresettebb márka, a cég éves forgalma akkor meghaladta az egymilliárd dollárt. Ulukaya azóta felkerült a Time Magazin listájára, a 100 legbefolyásosabbnak ítélt üzletember közé.

Hátrányből előny

Hamdi Ulukaya félnomád állattartó családban született Törökország elmaradottabb, keleti részén. Hogy mikor pontosan, azt homály fedi, születése idején családja a jószágok nyári legelőjén, sátrakban élt, és mire ősszel visszatértek a városba anyakönyvezni a gyermeket, már nem emlékeztek pontosan a születése napjára. Tipikus történet ez azon a vidéken. Helyi mércével nem ment rosszul nekik, de Ulukaya az állattartásnál többre vágyott, ezért először otthonát hagyta el, majd az országát is. Nem teljesen önszántából tette: akkoriban Kelet-Törökország településein a kurd fiúkat módszeresen összeszedte és besorozta a török hadsereg – vagy ha az nem, akkor a saját ellenállási szervezetük. Ankarába ment politikatudományt hallgatni, de ez csak olaj volt a tűzre. Kurd politológus? Időzített bomba. Nem meglepő módon egy napon elvitte a rendőrség kihallgatásra. Aztán újra és újra… Utálta az erőszakot, nem tudott azonosulni a kurd nacionalista célokkal, de a rendőrség állandó kíváncsiságától sem érezte jól magát. Döntött: elhagyja a hazáját. Németországba tervezett utazni, ahol a kurd közösség tompíthatta volna honvágyát. A barátai a szabad lelkű, folyton új utakat kereső fiúnak az Egyesült Államokat javasolták – ő viszont mindent szeretett volna, csak ezt nem. Mégis úgy alakult, hogy a sors 1994-ben odavezérelte nyelvet és üzleti tárgyakat tanulni.

Kép forrása: https://marbandless.info

Tipikus török reggeli

Miután Hamdi berendezkedett a tengerentúlon, a családja meglátogatta. A tipikus török reggeli joghurtból és sajtból, olajbogyóból, házi mézből és zöldségekből áll – a deliben azonban csak agyoncukrozott gyümölcsjoghurtot talált. Ulukaya apja, aki otthon frissen fejt tejből maga készítette a joghurtot, csak ingatta a fejét az ízesített, állagjavítóval teli bolti verziót kóstolva: „nem tudják ezek, mi a jó, fiam!”. A gyenge minőségű termékek meg sem közelítették azt, amit ők Kelet-Törökország legelőin a sátrukban kanalaztak. Ulukayát nem hagyta nyugodni a gondolat, és amikor 2005-ben véletlenül meglátta egy New York államban felszámolás alatt lévő, csődbe ment kis tejüzem hirdetését, kölcsönkért 200 000 dollárt első felesége családjától, megvásárolta, Eufrátesz néven céget alapított és feta jellegű sajtot kezdett gyártani. Majd már Chobani néven átállt a görög típusú, tartalmas, natúr joghurtra. A barátai óva intették: nem lehet véletlen, hogy ilyesmit az Egyesült Államokban nem találni. A helyi ízlés mást diktál. De Ulukaya gyorsan rácáfolt a sötét jóslatokra. (Mellékesen megjegyzendő, hogy Ulukaya első felesége nemrég a bírósághoz fordult, mert szerinte nem csak kölcsönpénzzel szállt be a családja a bizniszbe, hanem őt 53 százalék tulajdonrész is illeti a Chobaniból, mivel annak elődjéhez, az Eufrátesz cég alapításához ő járult hozzá anyagilag. A volt feleség az akkor kétmilliárd dollárra értékelt cégből egymilliárd értékű tulajdonrészt igényelt. A felek végül peren kívül állapodtak meg, Ulukaya sokat fizethetett, mert a céges papírokra nem került fel végül volt felesége neve. Ez egy másik sikertörténet Amerikából – van, aki céget alapít, van, aki jól tud férjhez menni és az ügyvédei is megfelelőek...)

Jól enni és jól lenni

Chobani (törökül: pásztor) néven piacra dobott, nem hormonkezelt tehenek tejéből készült, adalékmentes joghurtjáról hamar kiderült, hogy az amerikai vásárlóknak tetszenek a természetes ízek, és különbséget tudnak tenni a minőségben. Ulukaya sikeres és gazdag lett. Nagyon.

Kép forrása: https://www.foodnavigator-usa.com

Eddig ez egy helyes self-made-man gazdagodástörténet. Ám a java csak most jön: a cég eredményei nem csak a Danone és a vezető márka, a General Mills eladásait körözték le viharos sebességgel, hanem Ulukaya új típusú vezetői stílusa is híressé vált. Olvashatnának arról, hogy milyen selymes a termék íze, hány csúcsétterem választja alapanyagul és mik készülnek belőle. Ám van ennél érdekesebb dolog is: a cégvezető-tulajdonos a Chobani-részvények tíz százalékát a dolgozóinak ajándékozta, akiknek harmada – több mint 400 fő - menekült státuszú, a fizetések magasabbak az országos átlagnál, a profit tizedével pedig jótékony célokat támogat. Cégénél hat hetes a szülési szabadság, melyre teljes munkabér jár: ez arrafelé igen nagyvonalúnak számít. Nem szakszervezeti nyomás van ezek mögött, hanem társadalmifelelősség-tudat. Ulukaya megalapította a Tent Foundation nevű non-profit szervezetet, mely a privát szektort szólítja meg, és a Chobani példájára ajánl közös megoldásokat a menekültek helyzetének javítására és beilleszkedésüket elősegítendő: mentorálással, tréninggel és hivatalos munkaajánlatokkal. A szervezethez csatlakozott az IKEA, az Airbnb, a Starbucks és számos más nemzetközi megacég. Az alapítvány azóta túllépte az Egyesült Államok határait: a kontinens más országaiban és Európában is működik.


Kép forása: https://www.wsj.com

Aki kap az élettől, annak visszaadni is meg kell tanulnia. Ulukaya alaposan megtanulta a leckét: nem csak kiváló minőséget produkál mindenki számára elérhető áron, de azt is hirdeti: az egészséges választás és a boldog élet nem feltétlenül kiváltság. Az 51 éves joghurtcsászár családjával New York államban, egy 2600 fős faluban él, 15 percre a Chobani központjától. Felesége Louise, a világsztár séf, Jean Georges Vongerichten lánya, aki Food Dreams Foundation nevű alapítványával hátrányos helyzetű fiatalok séfálmait váltja valóra.

Méhész Zsuzsa

Itthon sajnos nem lehet kapni Chobani joghurtot... Vegyél részt bármelyik USA körutazásunkon, és kóstold meg ezt a természetes ízű joghurtot!