Irán: a mesés Perzsia
Kedves Kovács Andrea!
Kérése nélkül is szándékomban állt, hogy jelezzem az iráni úttal kapcsolatos gondolataimat.
Talán azzal kezdeném, hogy az Önök utazási irodájával először utaztam és összehasonlítva az általam ismert színvonalas utaztató cégek tevékenységével elégedettségemnek adok hangot.
Lépésenként:
- az utazás előtti szervezési munkát végző hölgyek kedvessége, segítő készsége, figyelmessége elragadó volt. Kellemes , biztató légkört teremtettek. Köszönöm Nekik!
- a Qatar légitársasággal repülni jó dolog, nem Wizz-air! Számomra a repülés nem csak helyváltoztatás, hanem egy érdekes, ünnepélyes, izgalmas program. Ezt csak megfelelő körülmények között lehet élvezni. Éppen ezért már korábban elhatároztam, hogy csak olyan úton veszek részt, ahol a légitársaság…! Önök hasonlóan gondolkodnak. Köszönöm.
- a hosszú autóbuszos utazás során nem csak nézelődünk, hanem pihenünk is. Ehhez kényelmes autóbuszok kellenek. Az út során maximális kényelmet biztosítottak ezek a járművek. Kényelmes fotelek, hatalmas ablakok, sajnos kihasználatlan tv lehetőség, mind azt szolgálta, hogy élvezzük az utat. Köszönöm.
- nagyon fontos az éjszakai pihenés biztosítása. Nos, itt két olyan szálloda is volt, amelynek színvonala meghaladta a hazánkban található négy csillagos szállodákét. Nemcsak a szobák nagysága, felszereltsége, kényelmi berendezései, hanem a többi helységek és maga az épület építészeti megoldásai is igényességet tanúsítottak. Sajnos kevés volt az időnk, hogy élvezhessük kedvünk szerint, a kerthelységet, a tetőteraszt, az uszodát, stb. De nagyon jól éreztük magunkat itt. Köszönjük.
- az étkezések mindig kritikus pontjai az utazásnak. Éhes hassal, nehezen élvezhető ételekkel még a szép is ocsmány lehet. Nos, itt erről nem volt szó. Nagyon kevés időt vett el tőlünk az étkezés, mindig a megfelelő, vagy vacsora, vagy ebéd volt. Az ételek tájjellegű finomságok voltak. Ehettünk bárány kebabot, garnéla rákot csicseriborsót birkahússal, a perzsa konyha finomságai ott voltak az asztalunkon. Gasztronómiai élményben volt részünk. Köszönöm.
- Mindehhez kellet két ragyogó idegenvezető. A jól felkészült helyi fickó dicséretére váljon, hogy érezte a csoport lelki állapotát, fáradtságát. Mindig talált valami érdekes látnivalót, mindig volt valamilyen váratlan húzása, hogy diszkréten felrázza a bágyadt társaságot. Mindig szép emlékeket fogok őrizni Róla.
- az utat igazán emlékezetessé tette Simigh Ágnes vezetése. Hosszasan méltathatnám az érdemeit, feleslegesen, hisz biztos vagyok benne, hogy Önök jól ismerik. Két olyan momentumot szeretnénk csak megemlíteni, ami a emberismeretét dicséri. Az egyik délután fáradtan ballagtunk a bazársoron, nem sok bennünket érdeklő látnivalók között, mintegy 32-34 fok C hőmérséklete. Legszívesebben aludtam volna, de a hátam közepére kívántam az egész perzsa vásárt. És akkor Ági megállította a csoportot és meghívta egy iráni különlegességre, sárgarépa levet kóstolhattunk vanília fagylalttal. Ági volt a csoda, mert ezzel jó hangulatban új erőre kapva, fáradhatatlanul haladtunk tovább.
- az idegenvezető feladata az út során az utolsó programmal lezárul. Ez az általános szokás. Volt olyan eset, amikor Saigontól 200 km-re egy szállodánál búcsúzott el az idegenvezető a csoporttól, kitéve őket háromszori átszállásnak, az ezzel járó kellemetlenségeknek stb. A mi csoportunk 80 %-a aggastyán volt. De jól tartottuk magunkat. De nagyon jól esett, és szívet melengető volt, hogy Ági a budapesti repülőtér ajtajáig kísérte és vigyázta a csoport tagjait. Ő nem a csoportot idegen vezette, hanem a csoport minden egyes tagjáért felelősséget érzett és óvta, vigyázta őket.
- KÖSZÖNJÜK, hogy velünk volt.
Nos, ez a véleményünk az útról. Mit gondolnak jól éreztük magunkat?