Atomjégtörővel az Északi-sarkra
Kedves Lívia!
Nagyon szívesen idézzük fel utazásunkat az Északi-sarkra, mert életre szóló élmény volt számunkra. Sokat utazunk, de ez a legérdekesebb volt eddigi életünk során.
Nekem személy szerint az is tetszett, hogy nem volt telefon, TV, internet, végre egymással foglalkoztunk mi, utasok. Különleges embereket ismertünk meg, akikkel a közösségi médiában azóta is tartjuk a kapcsolatot. Beszélgettünk, játszottunk, bolondoztunk, nevettünk, énekeltünk, táncoltunk. Külön öröm volt számunkra, hogy a hajó zenésze magyar volt.
Az út maga egyedi volt, egy héten át, amíg közeledtünk úticélunkhoz, nem láttunk mást, csak vizet, jeget, havat, a Nap pedig sosem ment le. Ez mégsem monotóniát jelentett, hanem a természet csodáját, amivel nem tudtunk betelni. Ez az állandóság a lelassulásban is segített, és hogy a jelenben legyünk, megéljük ezeket a megismételhetetlen pillanatokat. Semmi más dolgunk nem volt, csak élvezni ezt.
A személyzet mindent megtett az utasokért, a hajó a biztonságunkért, az utazási iroda pedig a szórakoztatásunkért. A gasztronómián is ámultam, mert a második héten is ugyanolyan friss paradicsomot kaptunk az asztalunkra, mint az első nap, pedig nem lehetett közben kiszaladni a piacra bevásárolni. :)
Nagyon élveztük a tudományos, történelmi vagy éppen művészeti előadásokat, workshopokat, amik megtörték az állandó napirendünket. Felejthetetlen élmény volt a helikopteres repülés, mely során madártávlatból láthattuk a hajónkat a végtelen jégtáblák között, vagy éppen az érintett szárazföldek élővilágának megfigyelése, madaraké, jegesmedvéké. Bejárhattuk hajónkat is, ami szintén különleges volt, egy atomjégtörőről lévén szó. A kapitányi szobában is látogatást tehettünk és személyes beszélgetést folytathattunk vele.
Úticélunk elérésekor abban a szerencsében volt részünk, hogy gyönyörű tiszta, napos, szélcsendes idő fogadott minket, kellemes napot töltöttünk ott. Megható volt, amikor az utasok hazájának zászlóit mind felvonták a parton, s körben állva, egymás kezét fogva hallgattuk a kapitányunk szavait arról, hogy milyen törékeny a környezetünk, ami otthont ad létünknek, és hogy ennek megóvása a mi felelősségünk.
Férjem a mai napig izgatottan mesél arról, hogy milyen élmény volt számára, amikor megmártózott a -2 fokos vízben.
Ez az út volt az, ami során egy sajnálatos esemény is történt. Egyik utasunk pont a Sarkon kapott stroke-ot. Az utazás vezetője (és a hajóorvos) ezt is kifogástalanul kezelte. Amíg tudták, diszkréten ápolták a beteget, amikor pedig nem maradt más, mint módosítani a hajó útvonalát, felgyorsítani a visszaérkezést, a megértésüket kérve és szimpátiájukat felkeltve tájékoztatták az utasokat.
Szóval feledhetetlen élmény volt és hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk.
Önöknek is megköszönve a gördülékeny szervezést!
Üdvözlettel:
Judit