Türkmenisztán egy közép-ázsiai ország, amely Afganisztánnal, Iránnal, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal határos, nyugaton pedig a Kaszpi-tenger mossa partját.

A Föld legkevésbé látogatott országai közé tartozik, és közel 75 százalékát sivatag borítja, jogos a kérdés, hogy mi vonzza a látogatókat Türkmenisztánba. Tekintsünk néhány fő okot, amiért az Ön előtt járt turisták beleszerettek ebbe a távoli országba:

A szó minden értelmében egzotikus, az időben elveszett ország, amelynek törzsi gyökerei és a Nagy Selyemúthoz fűződő ősi kötődései még mindig mindenhol kitapinthatók, ahol megfordul. Hagyományos kultúrája és puszta távoli fekvése vonzza azokat az utazókat, akik hiteles, kiszámíthatatlan élményekre vágynak a bolygó azon kevés szegleteinek egyikében, amelyeket még nem alakított át a globalizáció.

Türkmenisztán különc, egy olyan ország, amely minden lehetséges módon egyedülálló. A különös ünnepektől kezdve a jellegzetes fejdíszeken át a Guinness-értékű látványosságokig.

A türkmenisztáni utazás a titokzatos Karakum-sivatagon keresztül vezet, amely tele van Selyemút titkaival és félig eltemetett romokkal. A sivatag homokos csúcsán a Kaszpi-tenger egy régóta várt délibábként valósul meg, amely szinte túl szép, hogy igaz legyen. Nem csak egyedisége, hanem a romjaiból áradó történelem, a városait lakó kecses és méltóságteljes emberek, valamint díjnyertes szőnyegeinek, fajtatiszta lovainak és természeti adottságainak páratlan szépsége miatt is elbűvölő. Azok, akik mélyebb, szívből jövő hatást szeretnének elérni utazásaik során, fontolják meg a türkmenisztáni utazást.

Türkmenisztán a világ egyik legzárkózottabb országa, ahol nem lehet csak úgy szabadon járni-kelni.

Modern fővárosa, Ashgabat (vagyis: „a szerelem városa”) egyedi építészeti stílussal várja a látogatókat, lenyűgöző műemlékekkel és hatalmas szökőkutakkal van tele. Ashgabat önmagában is élmény, a márvánnyal burkolt nagyszerűség trófeája, amely megtestesíti az extravagáns definícióját.

Az akhal-teke lovak, az összes türkmén büszkesége, élő kapcsot jelentenek a nemzet hadakozó, nomád múltjához, a történelemhez, amely alig fedezhető fel a mai polgárok kiegyensúlyozott, udvarias viselkedésében, akik visszafogott, de mégis határozott vendégszeretettel fogadják a kíváncsi látogatókat. A türkmének a törökkel nagyon közeli rokonságban álló népcsoport, egymás nyelvét szinte tökéletesen értik, nagyon vendégszeretők, büszkék ókori történelmükre, gazdag hagyományaikra és szokásaikra.

Az ország látogatásának legjobb időszaka a tavasz vagy az ősz, ugyanis a nyári hónapokban nagy a forróság.

Türkmenisztáni utazásunk során ellátogatunk az UNESCO világörökségi védelem alatt álló Kunya Urgench romvárosába. Khorezm középkori perzsa fővárosát Timúr romboltatta le a XIV. század utolsó éveiben. Séta a romjaikban is csodálatos középületek között: Karavánszeráj kapu, Mamun minaret, II. Arslan mauzóleum, Khorezm Akadémia, Kutlug Timur minaret, Dash Metjid madrasza. Továbbutazás a végtelen Kara-kum sivatag belső vidékére. Menet közben ismerkedés az elzárt ország természet- és társadalom földrajzával, a sivatagi élet sajátosságaival. Szemelvények az itt járt két legismertebb magyar kutató, Vámbéry és Almásy munkáiból. Rövid séták és fotószünetek a mozgó homokdűnék között, a legszebb pontokon.

Az Üzbegisztán-Türkmenisztán körutazásunk alatt meglátogatjuk a Derweze krátert. A forró, kiterjedt Kara-kum sivatagban, a 350 fős Derweze falu közelében egy elképesztő lyuk található, amely 1971 óta ég. Bár technikailag Darvaza gázkráternek hívják, a helyiek a „Pokol kapujaként” ismerik. Tüzes ragyogása mérföldekről látható. 1971-ben egy szovjet fúrótorony véletlenül beleütközött egy hatalmas földalatti földgázbarlangba. A fúrótorony alatt beomlott a föld, a helyén pedig egy körülbelül 70 méter átmérőjű és 20 méter mély kráter maradt. A mérgező gázkibocsátás miatt a geológusok úgy döntöttek, hogy a földgázt meggyújtják, azt remélve, hogy a tűz égése néhány napon belül elemészti a barlangban található összes földgázt, majd kialszik. A földgáz azonban a mai napig ég, a szovjet fúrótoronyról pedig azt tartják, hogy még mindig ott van valahol, a „Pokol kapujának” mélyén. A kráter baljóslatú neve és a félelmetes lángok ellenére az emberek a sivatagba vándorolnak, hogy szemtanúi legyenek ennek az elképesztő, lángoló jelenségnek.