Malajzia, a meglepetések országa 1. rész

2020. január 6.

Ha valaki Délkelet-Ázsiát akarja felfedezni, de még nem érzi magát készen arra, hogy egy a miénktől nagyon eltérő, kaotikus, néhol koszos országgal kezdje az ismerkedést, akkor Malajziába menjen először. Hogy miért? Mert gazdagabb, jobban szervezett, tisztább és átláthatóbb, mint Thaiföld vagy Indonézia, viszont megtalálja itt is az egzotikumot, a különleges kultúrákat és persze a trópusi időjárási és természeti környezetet.           

Programunkat Szingapúrban kezdtük, innen a Johor szoroson átkelve folytatjuk utunkat a félszigeten északi irányba, miután elvégeztük a kötelező határátlépési ceremóniát.

Dimbes-dombos, ember építette és a természet díszítette tájon suhanunk kényelmes, légkondicionált buszunkban Melaka városa felé, hibátlan, kétszer 2 sávos autópályán. Ez az első meglepetés. Hibátlan, irigylésre méltóan jó autópályák, és nem csak itt, hanem szerte az országban. Bizonyos távolságokban szépen kiépített pihenők, ahol tiszta WC-k, kis üzletek, étkezők teszik elviselhetővé a ránk szakadó párás forróságot.

Útközben az ősi dzsungelt felváltja a művelt terület. Errefelé főleg olajpálma ültetvényeket látunk, néhol gyümölcsösökkel megszakítva. Malajzia a világ élvonalában jár pálmaolaj előállításban. Nagy az igény rá, jó bevételt biztosít a termelőknek, ezért sajnos feláldozzák az ősi erdeiket, hogy megélhetést biztosítsanak az egyre népesedő lakosságnak. Az állatokat, amelyeknek élőhelyét megszüntetik, állatkertekbe és rezervátumokba viszik, mentik, amit és amennyit tudnak. Az olajpálma mellett a gumi- és kaucsuk ültetvények jelentenek bevételt az országnak a gyarmati idők óta. Hatalmas forrása az országnak a kőolaj és főleg a földgáz bányászata. Valószínűleg nem lennének a ma már emblematikus ikertornyok Kuala Lumpurban, ha nem lenne a Petronas az ország fő olajcége.

A másik dinamikusan fejlődő iparág a turizmus. Ennek rohamos fejlesztése már az utunkba eső első nagyobb maláj városban, Melakában is érezhető. Melaka államban található, és a Melaka nevű folyó szeli át a történelmében egyik legváltozatosabb maláj várost. Évszázadokon keresztül volt a maláj szultánság székhelye és a kultúrájuk bölcsője. Földrajzi helyzetének köszönhetően az ősi indiai, kínai, maláj kultúra képviselői telepedtek itt meg és folytattak kereskedelmet az akkori világ legnagyobb népeivel. Aztán jöttek a portugál, holland majd az angol gyarmatosítók, akik szintén itt hagyták a nyomaikat. A város szerencsére igen sokat megőrzött ezekből az időkből. Az óvárosi részt, amely ma már az UNESCO Világörökség része, szépen konzerválják, a gombamód szaporodó szállodákat pedig diszkrét közelségbe építik a látnivalókhoz.

A határtól Kuala Lumpurig 3 tagállamon haladunk át. Az országot közigazgatásilag 13 területre osztják, ebből 9 szultánság vagy királyság, 4 pedig tartomány, élén a kormányzóval. Ami nagyon érdekes és meglepő, hogy a 9 szultán/király választja meg maguk közük az ország királyát, de csak 5 évre. Akár egy köztársasági elnöki funkció, csak itt királynak nevezik. Az idén választottak új királyt, Abdullah panangi szultán személyében. Az előző király, V. Muhammad lemondott a trónról, mert beleszeretett egy orosz szépségkirálynőbe és el is vette feleségül, ez pedig összeférhetetlen a maláj királyra vonatkozó alkotmányos törvénnyel és szokásjoggal. Az élet (vagy a szerelem) fintora, hogy 8 hónappal az esküvő után el is váltak.

Ahogy a főváros felé buszozunk, elhaladunk a leágazás mellett Putrajaya-ba. 25 kilométerre található Kuala Lumpurtól a város, melyet a kilencvenes években kezdtek építeni és 1999 óta a maláj közigazgatás központja. Azért építették, hogy tehermentesítsék az egyre zsúfoltabb fővárost, ide költöztették a minisztériumokat is. Ami viszont meglepő, hogy a parlament és a király továbbra is Kuala Lumpurból irányítja az országot.

Kuala Lumpur Délkelet-Ázsia egyik leggyorsabban fejlődő és változó fővárosa. 20 éve (ekkor jártam itt először) alig volt modern épülete. Aztán elég szépen átvészelte a nagy gazdasági válságot, ami 1997-ben sújtotta a régiót, és hatalmas lendülettel kezdett nőni a város. Hely hiányában inkább magasságban, mint szélességben. Modern, nyüzsgő és izgalmas város, a régi és szuperúj különleges keveréke.

Az 1850-es években az ónbányászat szülte meg a város magját a Gombak és Klang folyók mocsaras összefolyásánál. Innen a város neve is, ami magyarul mocsaras, saras torkolatot, sárközt jelent. Mivel nagyon fiatal a város, híján van a régi és koros műemlékeknek, ezért igyekeznek megőrizni a régi indiai, kínai városrész zsúfolt utcáit és piacait. A látványos, angolok által épített városközpont, a Függetlenség tér és annak környéke, a vonatállomás és a vasút főépülete jelentik a történelmi épületek látnivalóit.

Botanikus kertje a madárparkkal méltán világhíres és egy cseppnyi természetet visz a város épületdzsungelébe.

Kétségtelenül a város leglátogatottabb helye és méltán a jelképe a Petronas ikertornyok épülete, amely az olajcég mellett számos más vállalatnak és a Maláj Filharmonikusoknak is otthont ad. Kilátójából az egész várost megcsodálhatjuk. Udvarában, ami egy szép park, csodás szökőkút van, mely esténként zenére táncoló fény- és vízijátékkal varázsolja el a látogatókat.

Zsurek Andrea