Endrei Judit - Nagy Péter városa: Szentpétervár 1. rész

2017.08.21

Sok-sok évvel ezelőtt, még főiskolás diákként egy több hetes képzésre érkeztem Szentpétervárra, vagy, ahogy akkor hívták, Leningrádba. Szerelem volt az első látásra, és hiába telt el annyi év, ugyanezzel az érzéssel gondolok még mindig rá. Azonnal rabul ejtett a város, elvarázsoltak palotái, gazdag múzeumai, romantikus csatornái, és mindehhez még az is hozzájárult, hogy könnyen és gyorsan összebarátkoztunk az orosz emberekkel, legfőképpen a diákokkal.

Azóta többször is jártam ebben a gyönyörű városban, utoljára vagy 25 év kihagyás után tavaly ősszel. Nem titkolom, egy pillanat alatt újra hatása alá kerültem. A Nyevszkijen – Szentpétervár „főutcáján” autózva – az első, ami megfogalmazódott bennem, az „én Leningrádom” az elmúlt évek alattgyönyörű, lüktető, nyüzsgő világvárossá alakult.

Este érkeztünk meg Laura lányommal, és ahogy a szállásunk felé közeledtünk, mondhatnám, tátott szájjal gyönyörködtünk az elegánsan megvilágított épületekben, a széles sugárutakban, a csatornák, folyócskák vize sötéten csillogott az esti világításban.

A város egységes arculatát a barokk és a klasszicista épületeknek, a hatalmas, tágas tereknek, a kis folyóknak, csatornáknak, és a számtalan kisebb-nagyobb hídnak köszönheti. Szentpétervár történelmi központját és a város környékkének számos műemlékét 1990-ben felvették az UNESCO Világörökség listájára. Méltán!

Kedves Utazó, ha Szentpétervárra készül, jobb, ha tudja, és jobb, ha fel is készül rá, ha mindent, na, jó, ha nem is mindent, de sok mindent akar látni, nem lesz egy lélegzetvételnyi ideje sem, mert annyi a múzeum, a program, annyi attrakció várja, hogy jószerivel reggeltől estig, sőt még éjszaka is mozgásban lesz. Bár ez alkalommal magánúton voltam – ezt is nagyszerűen megszervezte az 1000 út –, lustálkodásra én sem hagytam magunknak időt. Mindent látni akartam, és persze újra látni azokat a helyeket, amelyekhez valamilyen emlék fűz.

A város alapításának 300. évfordulójára teljes egészében megújult Szentpétervár, számos műemléket állítottak helyre, így például az Ermitázst is kívül-belül felújították. Természetesen mi is itt, a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb múzeumában kezdtük turista programunkat. Kitűnő idegenvezetőt kaptunk Karlova Monika személyében, éppen annyit mesél, amennyire szükség van, és mindig tud valami érdekességet, újdonságot a figyelmünkbe ajánlani, amitől tájékozottabbak, gazdagabbak lehetünk.

Amikor azt mondom, a világ egyik leggazdagabb múzeuma, igazat szólok. Gondolják csak el, több mint 4 millió darabos gyűjteménye van, és ennek csak töredékét tudják kiállítani. És mi, látogatók, ennek a töredéknek is csak a töredékét tudjuk végig nézni! Képtelenség sorra járni a Téli Palota valamennyi termét. Séta közben képet kapunk a cári idők gazdagságáról, aranyban úszik minden, így a pompás trónterem is…

Ahogy haladunk, egyszer csak észreveszem, hogy már műalkotások között sétálunk, szinte észrevétlenül válik a palota képzőművészeti kiállítássá. Egymást követik a világ képzőművészetének legkiemelkedőbb alkotói: Leonardo da Vinci, Raffaelo, Michelangelo, El Greco, Murillo, Goya, Rubens … soroljam még? A múzeumban jelenleg 365 helyiségben és falain közel 2,5 millió képzőművészeti alkotás található. Tehát a többi műalkotás, tárgy raktárakban pihen.

Csak érdekességként említem meg, hogy állítólag 22 km-t kellene annak gyalogolni, aki minden termet szeretne végigjárni, minden tárgyat megnézni. És ez csak a fizikai „befektetés”. Vajon mennyi idő kellene, hogy az alkotásokat úgy nézhessük sorra, hogy valóban elgondolkozzunk, megértsük, amit éppen látunk. Lehetetlen!

Izgatottan kerestem kedvenceimet, az impresszionistákat, emlékeim szerint valahol a legfelső emeleten „laktak”. Nos, hamar kiderül, külön múzeumba kerültek, szerencsére csupán néhány lépésre innen. Csak a Palota téren kell átvágni, és máris ott vagyunk. A Vezérkar félköríves épületét alakították át múzeummá. Lenyűgöző a látvány, hatalmas, több emelet magasságú tereket alakítottak ki „csak úgy”. A képzőművészeti alkotásoknak már sokkal intimebb környezetet teremtettek. És végre meglelem a kedvenceket: Renoir, Cézanne, Monet, Van Gogh, Gauguin, Matisse, Picasso… Istenem, miért csak néhány óra adatik meg, hogy itt töltsek?!

A cikk szerzője: Endrei Judit
Az eredeti cikk a www.endreijudit.hu oldalon ITT látható.